16. kiállítás: Herpai Zoltán illusztrációiból 2007. november 22-én Koplik Judit, művészettörténész nyitotta meg a könyvbemutatóval egybekötött tárlatot, Mary & Charles Lamb: Shakespeare Mesék 2. új kiadásának alkalmából.
15. kiállítás: Strissowszky Szilárd Apáink emlékére c. kiállítása 2007. október 24-től november 17-ig
14. kiállítás: Peter Klitsch, az osztrák fantasztikus realizmus képviselőjének kiállítását Mag. Gregor Csörsz, osztrák kultúrattasé nyitotta meg szeptember 27-én este. A tárlat 2007. szept. 27-től okt. 17-ig volt látogatható.
13. kiállítás: 2007. augusztus 20. és szeptember 21. között Vertel Andrea kerámiáiból láthattak egy válogatást az érdeklődők.
12. kiállítás: Matricák 2004 - Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállítása 2007. július 4-14.
A kiállítást Muladi Brigitta művészettörténész nyitotta meg.
11. kiállítás: Oláh Mátyás kiállítása a Képíró Galériában, 2OO7. május 24-től június 4-ig
A kiállítást Radnóti Sándor, Széchenyi-díjas esztéta, kritikus nyitotta meg.
10. kiállítás: Balog Anita és Árvay László közös kiállítása május 10-től május 19-ig
A kiállítást Koronczay Lilla, a Nők Lapja újságírónője nyitotta meg.
9. kiállítás: Oleg Grunzo, ukrán festőművész
első magyarországi kiállítását Hartyányi Jaroszlava, az Országos Ukrán Önkormányzat és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg 2007. március 28-án. A tárlat egy hónapon át tartott nyitva, 2007. április 28-ig.
8. kiállítás:
Fazekas Albert fotókiállítása "Csak szép" címmel, 2007. március 14-én nyílt meg, a megnyitó beszédet Dr. Czoma László, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója tartotta.
7. kiállítás: Zalai Károly -könyvbemutatóval egybekötött - PARAFAINSTALLÁCIÓK című kiállítását
Koncz András festőművész nyitotta meg 2007. február 28-án este. A tárlat 2007. március 9-ig volt látható.
Talán
némi meglepetést okozok, hogy most szót kérek, hiszen
a kiállításmegnyitókon a muvész általában hallgatni
szokott. Rögtön közlöm, hogy nem akarok szembe helyezkedni
e szokással, nem is a magam,
hanem azon muvésztársaim nevében szólok, akik különbözo
okok
folytán nem képesek mondanivalójuk megfogalmazásra.
Kik ezek?
Nos, elsoképpen egy tölgyet, méghozzá a para-tölgyet
kell
megemlítenem. Segítsége nélkül egyetlen alkotás sem
jöhetett volna
létre. Szeretettel, vagy hát - nem akarom viszonyunkat
titkolni - egy
picit már-már a szerelem érzésével emlegetem föl
e növény - latin
néven: quercus siber - csodás részét: a kérget, vagyis
a 
parafát,
melybol a dugók készülnek.
E vastag, szivacsos anyagot - a paratermést - 7-12
évenként
választják le a fáról.
A kiváló minoségu parafával legtöbb esetben jó bort
zárnak üvegbe.
Vannak gyengébb kvalitású dugók is, ezek rövidebbek,
kevésbé
tömörek, de még eredetiek. Ám léteznek olyanok is,
melyek bedarálás
után, préseléssel nyerik el - mintegy borzalmas módon
reinkarnálódva -
új életük új formáját. Ilyeneket - miként muanyagdugókat
- hiába
keresnek alkotásaimon. Én
csak eredetiekkel foglalkozom. Ok a képek foszereploi
- akiket a következo muvész: az ido, nem
csupán festoként, hanem szobrászként is alakít. A
fekvo üvegben a
dugó két vége - mert hiszen a jó bort fekve tárolják
- a létezés két
különbözo - de mindenképpen létfontosságú - halmazállapotában
idozik: egyik vége a bort, a másik - a pincék levegojét
szívja magába.
Nem tudni, érez-e és mit érez a dugó a palackban,
s azt sem tudhatjuk,
hogy a két vég kommunikál-e egymással. Egy biztos
- bár nyilván ez
lenne az igazságos - helycserére nincs mód, így miközben
az egyik vég
éveken át finom bort nyalogat, addig a másik szomjazik,
szárad, mely
kényszeru helyzet bizonyos - az installációkon is
látható -
alakváltozással: a kiszáradással összefüggo elvékonyodással,
sot néha
görbüléssel is együtt jár.
Végül és nem utolsó sorban szólnom kell, azon muvésztársaimról
is,
akik támogatása nélkül, sohasem készülhettek volna
el ezen alkotások. Ok a
borfogyasztók, akik szívükön viselik a parafák sorsát,
s nem dobták ki oket. A dugókat tolük kaptam, illetve
különbözo - többnyire
német - gyujtohelyrol származnak.
E parafák részesedhettek abban szerencsében - bízom
benne, hogy
nekik is ez a véleményük -, hogy megmenekültek a bedarálástól,
illetoleg az enyészettol. Így azután most rámában és
falon függve
ismerkedhetnek a jelenlévokkel; és röviddel e kiálltás-megnyitó
elott,
arra kértek engem, hogy tolmácsoljam Önöknek baráti
üdvözletüket. Zalai Károly
6. kiállítás: A Salamon-Rácz Tamás hagyatékából, unokája, Csuday Gábor által összeállított fotókiállítást Szamódy Zsolt, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg. A tárlat 2007. február 16. és február 26. között volt látható.
VIHAR ELŐTT - SZÉLLEL SZEMBEN fényképek Salamon-Rácz Tamás hagyatékából
Lábjegyzet -képekben
A Képíró Galériában 2OO7. február 16. és 26. között látható képek Salamon-Rácz Tamás hagyatékából kerültek elő. A képek 1939 augusztusában, Lengyelországban - Gdanskban (akkori nevén Danzigban) és Gdyniaban - készültek, a második Világháború kitörése előtt két héttel.
Salamon-Rácz Tamás a 30-as évek végén, egyetemi tanulmányai befejezése után gróf Széchenyi Károlynak, a Cukoripar nevű vállalat vezérigazgatójának munkatársaként kezdett el dolgozni. Rajta keresztül került kapcsolatba a Magyar Lengyel Szövetséggel, amelynek titkára lett. 1939 nyarán azt a feladatot kapta főnökétől, hogy látogasson el a Balti tengeri kikötőkbe, vajon alkalmasak-e a magyar kereskedelmi igények kielégítésére.
Salamon-Rácz Tamás kiutazásának azonban más célja is volt: egy akkor Magyarországon nagy port kavart könyvet szeretett volna Lengyelországban is kiadatni. A pécsi jogász Lajos Iván 39-ben megjelent könyve (Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében) német kiadványok adatait elemezve jut arra a következtetésre, hogy a náci Németországnak nem lesz esélye a közelgő, akkor már mindenkit foglalkoztató háború megnyerésére. A "szürke könyv"-ként ismertté vált elemzést sokan, a korszellemnek megfelelően németellenes propagandának tekintették, voltak azonban akik felfigyeltek a szöveg tényszerűségére és a többi vélekedéstől elütő határozott, mondhatni bátor megfogalmazására (Lajos Ivánról 
részletesebben Murányi Gábor Egy epizodista főszerepe - Lajos Iván élete és halála-című kötetében olvashatnak). Ezen kevesek közé tartozott a fiatal gépészmérnök, Salamon-Rácz Tamás is.
A világháború kitörésekor ismét a Lengyel-Magyar gazdasági kapcsolatok erősítése céljából indult Lodz-ba, az ottani Keleti Vásárra. A hatóságok azonban időközben lezárták már a határt, és így vissza kellett fordulnia Budapestre. Itt a Lengyel Nagykövetség illetékeseivel tárgyalt a Lengyelországba irányuló humanitárius segítségnyújtásról, de ennek megvalósítására, miután a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot, és a lengyel front összeomlott, már nem kerülhetett sor. Az összegyűlt adományok hasznosítására megalakítják a Magyar Lengyel Menekültügyi Bizottságot. Ezzel indult meg az 1939. szeptember 17.-től folyamatosan érkező lengyel katonai és civil menekültek segélyezése.
A Képíró Galériában bemutatott fényképek Salamon-Rácz lengyelországi útjának egy kitérőjét mutatják be. Azokban a napokban, amikor a fiatal mérnök - aki a Tihanyi Yacht Clubban tanult vitorlázni, piarista diákként- Gdyniában járt, éppen vitorlásversenyt rendeztek. Az 1936-ban még olimpiai osztálynak számító o-jolle hajóosztály tartotta az északi kikötővárosban európa bajnokságát. A képek tanúsága szerint a versenyen lengyel, angol, finn és norvég hajósok mellett egy magyar egység is részt vett, H27-es számmal.
A sors iróniája, már ha létezik ilyen, hogy a küszöbön álló világháború fenyegetettségében rendeznek meg egy ilyen versenyt, és éppen abban az országban, azon a területen, amelynek lerohanásával Németország kirobbantja a II. Világ Háborút. Ki tudja, talán nem véletlen, hogy ezt a versenyt éppen Lengyelországban rendezték meg...
A versennyel kapcsolatban számos helyről próbáltunk információt szerezni, de hiába. A hiányos magyar (és európai) vitorlás történetírás egy újabb fehér foltjára bukkantunk. A képekhez sajnos nem tudunk sem versenybeszámolót sem neveket mellékelni.
Talán e kiállítás híre eljut olyasvalakihez is, aki hallott erről a versenyről egy másik nagyapától, és el tudja nekünk mesélni, amit hallott...
Csuday Gábor
5. kiállítás: Évadnyitó a Képíró Galériában, KORTÁRS GRAFIKAI BEMUTATÓ, 2007. február 1-től február 15-ig
Aszódi Weil Erzsébet, Badacsonyi Sándor, Balla Margit, Barta István, Bálint Endre, Bodnár Imre,
Bezsenaru Natália, Borsos Miklós, Dús László,
Egresi Zsuzsa, Egyed László, Gross Arnold, Haász Ágnes,
Kass János, Korniss Dezső, Makhult Gabriella, Melocco Miklós, Molnár Gabriella,
Morvay László, Ország Lili,
Pirk László, Redő Ferenc, Remsey Jenő, Ruttkay Sándor, Szántó Piroska, Tuka László, Varga Bencsik József,
V. Vasarely és Véssey Gábor művei voltak láthatók a Képíró Galériában: 2OO7. február 1-től,
<-- VISSZA
